Önbecsülés:

Ki vagyok én?Mi is az az önbecsülés?

Sokan nem is tudjuk, milyen fontos az önbecsülés, mennyire meghatározza életünk minden mozzanatát. Ki vagyok én, mi az önbecsülés, és sokszor mit hisznek ehelyett tévesen az emberek, ezek mind az életünk jelentős kérdései.

Az önbecsülés fogalma

Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk. Az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.

Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.

A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!

Az önbecsülés kialakítása

A tapasztalatok szerint hat alapvető gyakorlat ismert, melyek nélkülözhetetlenek az egészséges önbecsülés kialakításához:

• tudatosan élni,
• önmagunkat elfogadni,
• önmagunkért felelősséget vállalni,
• magabiztosnak lenni,
• céltudatosan élni,
• tisztességesen élni

– mindennek gyakorlása elengedhetetlen önbecsülésünkhöz. Ami pedig közös e hat tényezőben, az a valóság, a realitás, azaz a létezőnek a tisztelete.

Segítünk NekedSzeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?

Tanácsot is szeretnél kapni?

Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.

Kattints ide »

Ahogy ebből is látszik, az önbecsülés nem a természet ajándéka, ki kell nevelnünk önmagunkban, meg kell dolgoznunk érte. Nem elég reggelente a tükörbe néznünk, és azt mondanunk önmagunknak: „Jó reggelt, Tökéletes!”. Nem elég, ha elárasztanak bennünket dicsérettel, nem elég az anyagi jólét, s gyermekeink iskolai vagy munkahelyi sikerei sem, s hipnotizálással sem lehet belénk ültetni az önbizalmat. A „felébredés pillanata” az, amikor tudatosul bennünk, hogy nem kaphatunk másoktól önbizalmat, ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!